Ez kérem harc. Nem is akármilyen.
Kezdjük ott, hogy miről is van szó:
Liberalizmus, kontroll nélküli elfogadás, mitöbb támogatás mindenkinek, aki MÁS.
Namármost a MÁS szóval sokmindenkit illetünk mostanság. Buzikat, transzokat, semmittevő művészeket, hippiket, tolószékeseket, bipoláris depressziósokat, általában véve olyan embereket, akik a többséghez képest valamiféle olyan defektussal bírnak, amely biz' a beilleszkedésüket meggátolja, akadályozza.
Ilyenkor jön az önjelölt burokban felnőtt jó libsi, és az Amnesty Internationallel, Greenpeace-szel, Nyomorékok Országos Szövetségével, vagy éppenséggel bárkivel karöltve közli a többségi társadalommal, hogy csúnya dolog őket másként kezelni.
Mer' ugyanolyanok, mint én.
És ilyenkor kezd az a bizonyos pumpa helyzetet változtatni bennem.
Egy nagy büdös lófaszt ugyanolyanok! Ha ugyanolyanok lennének, nem tűnne fel!
Mások. Az esetek túlnyomó többségében pedig menthetetlenül hibásak.
Életképtelenek.
Oké, legyek már kedves: korlátozottan életképesek...
A hasonló anomáliákat egy biológiai közösség könnyedén orvosolja. Kigyomlálja.
Őket érik utol először a ragadozók, elviszi őket a kór, nem férkőzhetnek a nőstény közelébe. Nem él túl, nem szaporodik.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy alapvetően mi is biológiai közösség lennénk, és jelenleg tudatosan romboljuk génkészletünket, rohasztjuk magunkat, olyan közeget teremtünk, ahol a gyenge adott esetben életképesebb, mint egy kevésbé szerencsés, de jóval kevésbé tökéletlen ember.
Akkor most jogos a kérdés, hogy hova is vezet ez...
Kezdjük a fizikai korlátokkal küzdőkkel:
Ma Magyarországon hajlamosak vagyunk súlyos tízmilliókat elkölteni akár egyetlen épület akadálymentesítésére.
Kisvárosi szinten ez százmilliósra rúghat, és akkor lesz 15 boldog kerekesszékes, aki be tud menni a bíróságra, hivatalba egyedül.
Kérdem én, hány egészséges ember mennyi ideig dolgozik azért, hogy ezt biztosítsuk?
Hogy oldották ezt meg eddig?
Miért nem lehet azt mondani, hogy : "Hé! Vigyél már fel a lépcsőn?"
Hovatovább miért nem foglalkoztatunk erre embereket, akiknek ez a dolga?
Eggyel kevesebb munkanélküli, 15 boldog kerekesszékes, töredék költség.
Akkor mégis miért választjuk a kimondhatatlan pénzekbe kerülő totális akadálymentesítést?
Megmondom: Képmutatás a köbön. Nem azért, mert elfogadjuk őket, hanem pont azért mert nem akarunk tudomást venni róluk.
Nem akarjuk, hogy segítséget kérjen, és nem akarunk segíteni.
Segítsen magán.
Oldja meg.
Csak közben azt felejtjük el, hogy ezt is mi finanszírozzuk.
És nemcsak súlyos milliókkal, de rohadásunk jóváhagyásával is.
Folyt köv...
Elgdolkodtatsz....
VálaszTörlés